Magyar: Kísérlet a teológiára és a valódi Jézus szerinti hitfelfogásra!

w
Isten görbe vonalakon is egyenesen ír: a hit ellenfelein keresztül az igazi Jézushoz.

Az igazi Jézus valószínűleg inkább egy tipikus oknyomozó újságíró volt (ahogy ma mondanánk) - és emiatt meg is kellett halnia. Ezt követően ellenfelei úgyszólván tökéletesen meghamisították.

Elég sok kritikusa van mind az egyházaknak, mind általában a keresztény hitnek, akik azt mondják, hogy az egész keresztény vallás üres fantázia, tehát többé-kevésbé kitalált, alapvetően hazugság és csalás.

Ezek a kritikák nyilvánvalóan nagymértékben, sőt a lehető legnagyobb mér­ték­ben lepattannak a teológusokról és az egyházak más képviselőiről - na­gyon gyakran úgy tűnik, hogy nem vesznek róluk tudomást, és így nem is törődnek velük. Úgy folytatják, mintha minden, amit kutatnak és hirdetnek, szilárd talajon állna.

De úgy gondolom, hogy a keresztény vallás és egyház kritikusai között vannak olyan komoly tudósok, akiket mindenképpen komolyan kell venni. Nem felel meg talán még az Istenbe vetett jóhiszeműségnek is, ha bízunk abban, hogy valami pozitív dolog fog kisülni belőle a hitünk és így az egyház számára is, ha ilyen komolyan veendő kritikusokkal foglalkozunk?

Itt különösen háromra gondolok:

1. Karlheinz Deschner (1924-2014), aki végül is teológiát, filozófiát, irodalmat és történelmet tanult - és doktorált is. "Der gefälschte Glaube - die wahren Hintergründe der kirchlichen Lehren" (A hamis hit - az egyházi tanítások való­di háttere) című könyvében leírja (ahogy egyébként mások is), hogy a hit tar­talmának nagy része az ősi, nem keresztény vallásokból származó plagizá­lás, mint például a szűzi születés vagy az isteni atya általi nemzés, Isten fiú­ sá­ga, Isten fiának megváltó funkciója, a csodák, sőt egy isten keresztre feszí­ tése, a halottak feltámasztása és a feltámadás, a kenyérrel és borral való kul­tikus ünneplés.

És íme három kép, amelyek azt illusztrálják, hogy a keresztény "hitigazságok" más vallásokból származó plagizálások:

Az "Europa és Zeusz bikának öltözött Zeusz" című mozaik a nápolyi Nemzeti Múzeumban található. Nem kell kinyomtatnom az Újszövetségben szereplő párhuzamos történetet, a "Mária mennybemenetelét".

Ízisz madár alakjában a gonosz elleni harcban meghalt Ozirisz ébredésekor, majd három napig látogatta a halottak lelkét az alvilágban - dombormű I. Szétosz halotti templomában Abüdoszban (Egyiptom) -, így Jézus feltámadá­sának története nem újdonság.

Antonius Pius császár és felesége, Faustina mennybemenetelét ábrázoló dombormű a Vatikáni Múzeumokban található (a gipszöntvényt a mainzi Római-Germán Múzeumban fényképeztem). Bizonyára ismeri a Jézus mennybemenetelét, és még inkább Máriát ábrázoló festményeket.

2. Christian Lindtner dán indológus (1949-2020), aki a görög és latin nyelvek, valamint az ősi indiai nyelvek, a szanszkrit és a pali szakmai ismereteivel rendelkezik. "Jézus Krisztus titkai" című könyvében Lindtner leírja, hogy az Újszövetség nyilvánvalóan nagyrészt az ősi indiai buddhista szövegek plagi­zálása - "felturbózva" a Nyugaton jellemző mitológiákból és a judaizmusból is származó "betétekkel". Lindtner ezt azzal magyarázza, hogy a buddhista szerzetesek egy nyugati buddhizmust akartak létrehozni, de csak a buddhista filozófia érdekelte őket, és így ezt a buddhizmust egy nyugaton szokásos (külső) "keretbe" építették be. A buddhizmus "buddhista hőse" a nyugatiak számára tehát a buddhisták által kitalált Jézus, és így jut el Lindtner a "Jézus Buddha" kvintesszenciájához. Bővebben Christian Lindtnerről a https://unser-mitteleuropa.com/in-memoriam-dr-phil-christian-lindtner-1949-2020/ oldalon (vagy egyszerűbben kereshet a google-ban: "Christian Lindtner" és "Our Central Europe").

3. Hyam Maccoby (1924-2004) zsidó-angol Talmud-tudós, aki legutóbb a Leeds-i Egyetem Zsidó Tanulmányok Központjának professzora volt. "A mítoszteremtő" című könyvében Maccoby ezt az "új jövevényt", Pált veszi górcső alá - és többek között leírja, hogyan ültette át Jézusra a gyermekkorában Tarsusban, az olykor véres Attisz és Adonisz kultusz egyik fő központjában megismert "történeteket" és rítusokat, és így egy teljesen új vallást hozott létre, amelynek semmi, de legalábbis nem sok köze van a valódi Jézushoz. Tehát ahogy Lindtner azt mondja, hogy "Jézus Buddha", Maccoby azt mondaná - lazán Pál alapján -, hogy "Jézus Attis".

Amit ez a három kritikus tudós kiderített, az valójában halálos csapás lenne keresztény hitünkre. Végül is a hitünket alkotó legfontosabb tanítások körül forog.

De ez még nem a nap vége!

A döntő utalást arra, hogy mi volt Jézus, mi mellett kötelezte el magát, és miért ölték meg olyan kegyetlenül, meglepő módon egy szomszédtól, egy földművestől kaptam a Kölntől nyugatra fekvő Knolleburekaffban ("cukorrépa-falu"), ahol én lakom (ott nem csak cukorrépát termesztenek). Egyszer bérbe adta az egyik lakását a mezőn lévő, átalakított "kőbányában" egy stricinek, egy félvilági profinak, és elbeszélgetett vele a "szakmájáról". És amikor valamikor beszélgetett velem, arra a következtetésre jutottunk, hogy a János evangéliumában olvasható híres történet, amelyben Jézus megmenti a bűnöst a megkövezés elől, egyértelműen a félvilági büntetés története. Mert mikor fordul elő, hogy egy nőt tetten érnek "ilyesmin" - és van két "fogó", akik aztán egyenesen a bíróságra szaladnak, tudván, hogy ez halálbüntetést jelent az elkapott nő számára? Ez amúgy sem történik meg soha, hacsak nem szándékosan nem szerveznek meg itt valamit. Jézus bizonyára tudta mindezt. Hiszen - feltehetően korábbi, az egész térségben családi házépítő csoportban végzett házépítői munkája révén - a prostituáltakkal és a vámszedőkkel (vagy inkább adószedőkkel) is jóban volt, és bizonyára velük is beszélgetett a prob­lémáikról. És onnan tudta meg például, hogyan zsarolták a nőket prostitúcióra - a Dániel könyvének függelékében a szép Susanna történetének "kéttanú-eljárása" szerint: "Vagy lefekszel velünk (ami akkoriban a prostitúcióba való belépést jelentette), vagy ha megtagadod, akkor feljelentünk a bíróságon, és azt mondjuk, hogy rajtakaptunk, amint egy fiatalemberrel szexeltél, de ő megszökött, akkor kivégezünk". Egy vonzó nőnek tehát csak a prostitúció vagy a halál közül választhatott az ilyen férfiakkal szemben - tehát esélye sem volt. A János evangéliumában szereplő bűnös esetében pedig nyilván­valóan némileg más volt a helyzet: ő minden bizonnyal prostituált volt, és valahogy megszegte "foglalkozásának" szabályait - nem tudjuk, mi volt az, de ez nem is fontos -, és most ezért kellett megbűnhődnie. Talán eltitkolta a helyes jövedelmét, és nem adta át rendesen? Talán ő is hallott Jézus beszé­deiről, és el akarta hagyni a szakmáját? Ezért a "védelmezői" (vagy stricijei) úgy intézték, hogy rajtakapták, amint egy kérővel szexelt (ez egy megrende­zett történet volt, így a kérő észrevétlenül el tudott menekülni), és ezért meg kell büntetni - különösen figyelmeztetésként "a védelmezők többi nőjének", hogy ne csináljanak ők is ilyen ostobaságot ...

Ha jól értelmezem a "Jézus és a bűnös" című festményt, akkor az idősebb Lukas Cranach (1472-1553) festő­nek ugyanaz volt a véleménye a János evangéliumában szereplő elbeszél­ésről, mint nekem, hogy tehát egy bű­nügyi történetről van szó. Nem his­zem, hogy ennél egyértelműbben le lehet festeni, ha a leendő füvesek szerinted bűnözők, legalább nem tűnnek fülledt moralizálónak. A két "bölcs, idősebb úr" hátul jobbra pedig a tipikus na­gyképű teológusok és filozófusok (és valószínűleg a legtöbb újságíró is), akik mindig csak a felszínt látják, és nem (akarják) tudni, mi is történik valójában. Így a bűnözők továbbra is azt és úgy csinálhatnak, amit és ahogy akarnak. Lenyűgöző kép! Már tudom, miért festettem ezt magamnak Vietnamban!

Jézus pedig tanúja volt ennek a brutális viselkedésnek - és nyilvános beszédekben elítélte: "A bűn ellen, a képmutatók ellen, a szeretetért". Tehát a nyilvánvalóan nagyon erős demimonde, ma úgy mondanánk, hogy "maffia" ellen lépett fel. Ezért meg kellett halnia.

Jézus tehát nem vallásalapító volt, ahogyan az Újszövetség leírja, hanem valami olyan oknyomozó újságíró, mint napjainkban Peter R. de Vries (Hollandia), Ján Kuciak és menyasszonya, Martina Kusnirova (Szlovákia), Daphne Caruana Galizia (Málta) és Jamal Khashoggi (Szaúd-Arábia). Tehát a prostitúcióval és a pénzzel kapcsolatos bűnös machinációkról (a maffia tipikus üzleti területei, a hatóságok funkcionáriusai részt vettek vagy félrenéztek) "a helyszínen" szerzett tudomást, majd a ma megszokott média hiányában ezt nyilvános beszédekben - amelyek később többé-kevésbé jámbor prédikációk lettek, senkinek sem ártottak.

És hogyan jött létre ez a "plagizált Újszövetség"? A dolog tulajdonképpen nagyon egyszerű, ha már egyszer előálltunk azzal a gondolattal, hogy mi az a félvilág, amely ellen Jézus elkötelezte magát. Mert Jézus halálával természe­tesen nem haltak meg Jézus eszméi sem, elég sokáig beszélt nyilvánosan, és így voltak követői is. És halála után néhányan közülük az ő szellemében kezdték folytatni. Jézus ellenfeleinek ez egyáltalán nem tetszett. De hogyan kellene ezt megtenniük, hogy hatékonyan "hatástalanítsák" Jézus aggodal­mát? Hasonló problémát ismerünk ma a számítógépek merevlemezein lévő fájlok törlésével kapcsolatban. Ha a "törlés" funkcióra kattintva törli őket, a tartalom természetesen megmarad, csak már nem találja meg. De vannak programok, amelyekkel újra megtalálhatók. Valamit csak akkor törölnek igazán, ha a törlendő tartalmat új tartalommal írják felül. És így volt ez Jézus elkötelezettségével is - ezért írták felül egy "új tartalommal" - vagyis egy kon­cepcióval mindezekből a más vallásokból származó plágiumokból, amelyeket ma "Újszövetségként" ismerünk. Az Újszövetség tehát nem egy reklám- és építő írás a valódi Jézus mellett, hanem egy zseniális elterelő manőver a va­lódi Jézus és ügye ellen - a kor eszközeivel, ahogyan az isten- és buddhista történeteknek ezek a plagizálásai is voltak.

És ebben a törlésben és átírásban nyilvánvalóan vezető szerepet játszott ez az "újonc" Pál, mert neki volt az az ötlete, hogy Jézus kereszthalálát egy saját maga által kívánt áldozati halállal változtassa meg - az emberiség bármitől való megváltásáért.....

Ez azt is jelenti, hogy vallásunk három, a cikk elején idézett kritikusának teljesen igaza van a kritikájukban - csak a probléma megoldása némileg másképp nézhet ki, mint ahogyan ők elképzelték.

Erről és mindenekelőtt arról, hogy mit jelent ma számunkra a valódi Jézus felfedezése, bővebben a www.michael-preuschoff.de honlapon a "Jézus ideológiája" címszó alatt olvashatsz - több nyelven is (a jelenleg legjobb fordítóprogrammal fordítva: www.deepl.com).

De már hallom is a kritikusokat, akik azt mondják: Feltételezve, hogy a János 8. fejezetében szereplő bűntörténet valóban egy félvilági büntetéstörténet, ezért az a valódi Jézusra utal. De hogyan lehet egyetlen közvetett bizonyíték alapján az egész hagyományos teológiát a tengerbe dobni? Csak azt tudom mondani, hogy egy tisztázatlan esetben - és Jézus esete valóban rendkívül tisztázatlan - senki sem tudja, hogy ki írta az Újszövetséget (mindenesetre nem Jézus tanítványai vagy mások, akik személyesen tapasztalták Jézust), miért íródott és hogyan került "a nép közé" - nagyon is jól lehet rekonstruálni egy ügyet egyetlen jó közvetett bizonyítékból!

És mindenekelőtt: a valódi Jézus elkötelezettségéhez való visszatéréssel - vagyis egy "jézusi ideológiához" - vallásunk természetesen teljesen másként nézne ki, nem lenne többé papok és tudósok vallása, nem lenne többé a dogmák és a hit vallása, és így nem lenne többé a hatalom és az uralom vallása sem, amelynek fő céljai a megbocsátás és a halál utáni életben való megnyugvás, hanem egy magasan etikus életszemlélet, ésszerű játékszabá­lyokkal. És ezek az ésszerű szabályok olyanok lennének, hogy mindenki el tudná fogadni őket, különösen a szexuális erkölcs tekintetében. Ezeket azon­ban már gyermekkoruktól kezdve meg kellene tanítani nekik. A "mindenki" alatt a muszlimokat is értem - tanári tapasztalataim szerint éppen az ő lányaik érdeklődnek a legjobban. Az "öregeket" úgysem tudjuk elérni - de a fiatalokat igen! Persze, általában véve nehéz elérni őket, de ha megnyerjük a keresz­tény fiataljainkat, akkor híre megy - és különösen az internet korában - a muszlim fiatalok körében is!

És itt van valami a mai élet valóságából: hogyan lehet a nyelv egyenesen idióta genderezése helyett a nőket és a lányokat valóban felértékelni.

Tulajdonképpen elég szó esett már a nemek közötti különbségtétel problémájáról: Ez az átformálás végül is a német nyelv teljesen értelmetlen és teljesen felesleges, sőt gyakran nevetséges elferdítése. Ez elvileg (mint az abrakadabra varázsszó) több nemi igazságosságot és ezáltal a nők további felemelkedését hozza magával. De a tapasztalat az, hogy ez egyszerűen nem működik egy ilyen "varázsszavas nyelvvel", egy nyelv egyszerűen nem tud ilyen felértékelődést elérni - mert ez mindig fordítva történik: a megválto­zott valóság okozza - ha egyáltalán szükséges - a nyelv változását. Tehát másképp kell gondoskodnunk a valóság megváltoztatásáról!

A nemek közötti egyenlőséggel pedig ismét egy új kocát terelgetnek a faluban - azzal a céllal, hogy minden maradjon a régiben, ami azt illeti, hogy mi az, ami valóban számít, és mi az, amin változtatni kell! És valószínűleg így van ez más országokban is - bármilyen "egyéb kocákkal", amelyek a valóságban hatástalanok a nők valódi felértékelődésére.

Amire gondolok, azt talán legjobban egy beszélgetés fejezi ki, amelyet egy tanuló édesanyjával folytattam viszonylag nem sokkal a szakiskolai tanári "pályafutásom" kezdete után egy szülői értekezlet alkalmával: sok évvel ezelőtt egy szülői értekezleten megkérdezte tőlem, hogy mi a célja a hitokta­tásnak. Azt válaszoltam, meglehetősen komolytalanul: "A lányok mind skizo­frének. Ő: "????" Én: "Hát, pánikba esnek az ártalmatlan és paradicsomi dolgoktól, ahol szintén hasznos emberi természetismeretet gyűjthetnének, és inspirálhatnák a szép erkölcsre vágyó férfiakat, akiknek minden rendben akar lenni, nevezetesen a "meztelenül a tengerparton". De a problémás, nevezete­sen a túl gyakran megkérdőjelezhető partnerekkel való szex, ami néha életre szóló traumát is okoz nekik, ezt akarják és ezt teszik." "És - kérdezte az anya -, mit akarsz most csinálni? Én: "Hogy a lányok mindegyike csinálja a mási­kat." Az anya: "Ha ezt meg tudod csinálni, akkor jó vagy!"

Igen, mi történik itt valójában?

A helyzet az, hogy mi emberek természetünknél fogva nagyon erkölcsös lények vagyunk, különösen szexuális kérdésekben - és ez már fiatalkorunktól kezdve így van, különösen a lányok esetében. És mivel nem tanítanak nekik semmilyen kifejezett erkölcsöt - az agyukat a természet is erre adta -, átveszik a társadalmukban elterjedt erkölcsöt, és ez a testtel szembeni ellenségesség ál-morál, így már gyermekkoruktól kezdve megtanulják, hogy szégyelljék a testüket. Mert különösen azok a részek, amelyek megkülönböztetik őket az ellenkező nemtől, nyilvánvalóan olyanok, amelyeket az ember inkább nem mutat meg másoknak, ami azt jelenti, hogy valami gonosz dolognak kell lennie.

Ezért a szégyen! De az élet megy tovább - és egy bizonyos ponton az ellenkező neműek is érdekelnek. Tulajdonképpen elég lenne a fiatalok számára, akik mindig egyfajta "udvarlási fázisban" vannak, hogy megtalálják a számukra megfelelő partnert, hogy lássák és megmutassák - más szóval egy teljesen ártalmatlan játék, hogy megismerjék egymást. De ez nem lehetséges - az ilyen ártalmatlan viselkedést lehetetlenné teszi a testi ellenségeskedésre vagy akár szégyenérzetre való nevelés. Mert a szégyentől való megszabadulás prostituált szokás lenne - és az ember nem prostituált, és nem is akar az lenni. Mert ez ellentmondana a magas erkölcsnek ...

Mit tegyünk? Mivel a közösülésnek egyszer úgyis meg kell történnie, és mivel, mint mindenki mondja, nem mindenkinél működik jól, a lányok azt mondják magukban: "Akkor csináljuk! Végül is a szexuális együttlét a szexuális önrendelkezés része és a sikeres emancipáció jele. És mindenki arról beszél, hogy ez teljesen normális, sőt, annak kell lennie - annak jeleként is, hogy normális és egészséges vagy". Ezért belevágnak - és gyakran olyan partnerekkel, akik valójában alkalmatlanok -, mint ahogy az anyával folytatott beszélgetés témája is volt.

De az erkölcsnek ez a kiforgatása, hogy mi az, ami valójában ártalmatlan szórakozás és teljesen természetes dolog (ha az ember csak helyesen csinálná), és mi az, ami nem annyira ártalmatlan, és mit kell vagy nem szabad a fiataloknak tenniük, a helyzettől függően, felforgatja a szexuális erkölcsöt a civilizációnkban. Jézus idejében a nagy bűnös energiával rendelkező lányokat és fiatal nőket egyenesen bűnözői módszerekkel térítették el a természetükből fakadóan magas erkölcsösségüktől - ma közömbösségre és empátia hiányára programozzák őket egy ál-morálra való manipulációval. Itt valamit rendbe tenni - kezdve a fiatalokkal - és bekapcsolódni, ez lenne a vallásunk feladata - a jézusi ideológia szerint. Ez vezetne a sikeres szexuális önrendelkezéshez és a valódi emancipációhoz, különösen a lányok és így a nők későbbi életében - ha egyrészt leküzdenék a testtel szembeni ellenségeskedésüket, másrészt csak ott létesítenének szexuális kapcsolatot, ahová az természetüknél fogva tartozik, nevezetesen a családban (mert közben gyerekek születhetnek - és a gyerekek igenis a családba tartoznak)!

Ami pedig a szégyent illeti, az csak abból fakad, hogy nem éljük meg a természetes erkölcsünket - ami a monogámia. És ha ezt a természetes erkölcsöt élnénk, akkor a szégyen automatikusan eltűnne, mondhatni, mint egy rossz rémálom. Ezt a természetes erkölcsiséget úgy lehet elérni, hogy a lányokat ebben az értelemben ravaszabbá tesszük!

Az idősebb Lukas Cranach, aki egys­zerre volt festő és humanista, egyik eszménye az volt, hogy az erkölcs és a meztelenség összetartozik, sőt, talán az igazi erkölcs csak akkor lehetsé­ges, ha meztelenséggel is párosul (persze mindig csak ott, ahová illik). Nagyon szép példája ennek a kombi­ná­ciónak a római polgárnő, Lucretia ábrázolása, még ha szomorú is a sorsa. Megerőszakolták, és annyira szenvedett ettől a szörnyű élménytől, amiben ő maga ártatlan volt, de amivel nem akart tovább élni - hogy megölte magát. A rómaiak ezért őt tartották az erkölcs megtestesítőjének. És ebben az értelemben festette meg őt Lucas Cranach az idősebb.

De ennek a grandiózus manipulációnak a tükrében a nemek közötti különbségtétel is tökéletes elterelő hadművelet. Erről bővebben a www.michael-preuschoff.de , itt különösen a "Jesusideologie" című online könyv.

Michael Preuschoff, Dipl.-Theol. és nyugalmazott szakiskolai vallástanár, e-mail: hpreuschoff§§§gmx.de

Németből fordítva www.deepl.com